"Mindenek fölött légy hű magadhoz!"

Dr. Kollár Iskola coach képzés, top tanácsadó képzések légy hű önmagadhoz "Én úgy hat évig ismertem az apámat, de már nem emlékszem rá. Hatévente új életet kezdett egy új városban, egy új feleséggel. Egyetlen saját családja sem volt, mindegyiket csak lízingelte. A harci klub olyan férfiakból áll, akiket nők neveltek fel." (Chuck Palahniuk: Harcosok Klubja)

 

Polónius a király professzionális tanácsadójaként, nem atyai, hanem bölcs shakespeare-i intelmekkel látja el külföldre készülő fiát. Miután egy sor okosságot mond Laertésnek: hogy ne fecsegjen feleslegesen, ne árulja el legbensőbb titkait, kifejezően öltözködjön, megfontoltan barátkozzon, asszertíven kommunikáljon, a felsorolást ezzel zárja: "mindenek fölött légy hű magadhoz, (...) így ál máshoz se léssz."
Tanácsa ettől az utolsó mondattól válik érdekessé, vonzóvá, arra csábítva a drámai nézőit, olvasóit, hogy elgondolkodjanak az életükről. Shakespeare Hamletjének világát (ontológiáját) a látszat és a valóság közötti mérhetetlen távolság jellemzi. A hatalomért folyó versengésben minden megengedett, Polónius szerint csak egy dolog életveszélyes, ez pedig az öncsalás.

Ahhoz, hogy hűek lehessünk önmagunkhoz, önmagunk szakértőivé kell válnunk. Shakespeare a mi olvasatunkban azt üzeni korunk emberének, hogy a radikális változni akarás kényszere veszélyesebb, mint a hűség korábbi önmagunkhoz.


Ha változik a világ természetesen nekünk is változtatnunk kell, a veszély abban rejlik, ha minden helyzetet kivételesnek látunk, olyannak, amely a korábbi értékeinkhez nem illeszkedik. Azoknak a dolognak, létformáknak, ismeretköröknek, szakmáknak válunk a szakértőivé, amelyeket ismerünk, értünk, megszoktunk, uralni tudunk, megtanultunk élvezni, elköteleződtünk mellettük. Polóniusz azért képes ilyen érdekes tanácsot adni, mert maga is hű, ha máshoz nem, legalább önmagához, a szakértelméhez, korábbi életéhez, értékeihez, a gyerekeihez, Ophéliához és Laertéshez. Ebből nem következik, hogy jó ember, csak az, hogy konzisztens életet él.


Korunk művészete is ezt a polóniusi üzenetet visszhangozza. "Korábban a művészetet jövőbeli világok létrehozására használták, ma pedig lehetséges világok modellezésére." Utópisztikus tervek helyett "arra ítéltetett, hogy sok apró változást eszközöljön a modernitástól örökölt térben, és amelynek le kell mondania az emberiség lakta tér teljes rekonstrukciójáról" (Bourriaud).

A célunk a világ egyre lakhatóbbá tétele, a meglévőn belül található létformák, valamint cselekvési minták alakítása, és nem utópisztikus valóságok létrehívása. Az ontológiai alapú gondolkodást elfogadó tanácsadó a kultúra bérlője és bérbeadója egyben. 
Tudatában van annak, hogy az általa létrehozott ontológiák nem vadonatúj világok, vagyis nem a magántulajdonai, amiket kényére-kedvére berendezhet a tanácsot kérők számára. Az elődeitől bérbe vett világokat adja ki a hozzá fordulóknak, úgy hogy a bérleményen rajta hagyja a stílusát, vagyis azt a módot, ahogy lakni tud egy olyan világban, ami nem az övé. 
Megtanítja újrahasznosítani a már meglévőt, barkácsolni abból, ami kéznél van, segít az időt megélni és gazdálkodni vele, valamint közösen feltalálni és szabadalmaztatni a hétköznapit. Az ontológiai alapon képzett tanácsadó kivezeti a hozzá fordulót a rákényszerített kommunikációs zónákból, szabad teret és szokatlan ritmust teremt a köznapok monotóniájából. 
Alternatív forgatókönyveket talál ki, melyek lehetővé teszik a hozzá fordulók számára, hogy máshogy rendezzék, és más szerepeket játszanak el életük filmjében. "A forgatókönyvírás az egyik legfontosabb mozzanat, amely segítségével fenntartható az invenciózusságnak és a mobilitásnak az a szintje, mely az úgynevezett piacgazdaság dinamikus aurájához szükséges" (Bourriaud).

A tanácsadás során a ránk kényszerített közösségi forgatókönyvek kreatív destrukciója révén más utakat kínál az által, hogy a régi forgatókönyvek elemeiből új, alternatív filmek elkészítésére ad esélyt. A forgatókönyvek elemei nem megkérdőjelezhetetlen tények, hanem alakítható struktúrák, amelyek egyedi narrációs terek létrehozására használhatók. A tanácsadás tehát nem más, mint alternatív forgatókönyvek kvázi-megfilmesítése. Az ontológiai tanácsadó nem kritikailag kommentálja a hozzá forduló életét, hanem megtanítja kreatív módon dekonstruálni azt.

A pszichoanalitikussal szemben felhagy a szimptómák értelmezésével, és segít a hozzá fordulók halálig bérbe vett életterét lakhatóvá tenni.

Az alternatív forgatókönyvek révén újrateremthető az autonómia és a közösség elvárásainak való alárendelődés gyakran megbillent egyensúlya. Az önérvényesítés igénye sokkal kevesebb problémát idéz elő, mint az önfeladásé. Az integrálódás iránti vágy indít sokunkat arra, hogy valami magasabb rendűt keressünk a mindennapok világánál. Ez az azonosulás azonban gyerekes projekció, "amely az eget és a földet haragvó apafigurákkal, imádandó fétisekkel (.) és vakhitet követelő dogmákkal népesíti be" (Koestler).

Az ontológiai tanácsadás ezzel szemben hierarchikus tudatosságra tanít: egy jól működő hierarchiában, legyen az család vagy egyéb szervezet, a személy megőrzi egész és rész mivoltát. A mindennapok világának reflektív lakójaként megóvja autonómiáját és kritikai szellemét, szabadon véleményt nyilváníthat az őt körülvevő intézményekről, az életét meghatározó szabályokról, ugyanakkor alárendelődik a közösség érdekeinek, értékeinek.
Hierachikus tudatossága abban nyilvánul meg, hogy belátja, nem lehet külső megalapozás révén, egy nem létező archimédészi pont eszméjét elfogadva elmenekülni a megszokások világából, de nem is kell elfogadnia kritikátlanul annak autoritását.
Így maradhat "mindenek fölött" hű mindenkori önmagához, és ebből következően másokhoz is.

Ugrás a coach képzés, top tanácsadó képzések oldalára